Calzone

Pizzára készültünk, csak nem volt itthon elég sajt és mivel lusták voltunk kocsiba ülni, hogy vegyünk, ezért újraterveztünk. Mert végülis a calzone is pizza, csak a formája más, és ilyen még úgysem volt, úgyhogy ideje volt kipróbálni ezt is. Én már egy hónapja készültem egy jó kis hawai pizzára, így ragaszkodtam hozzá, hogy a már korábban beszerzett ananász- és kukoricakonzerv is felhasználásra kerüljön, ezért igencsak gigaméretű calzonék születtek, de nem kell miattunk aggódni, holnapra morzsa sem marad ebből a finomságból. Nem macerásabb, mint egy “normál” pizza, és rá lehet pakolni mindent, amit a hűtőben találunk, így maradékhasznosító ötletnek sem utolsó. Meg amúgy is úgy finom, ahogy van, és laktató is, úgyhogy ezt a bejegyzést is teli pocakkal vagyok kénytelen klaviatúrára vetni…

Hozzávalók:

Tésztához:

Töltelékhez:

Tetejére:

Elkészítés:

A tésztához egy nagyobb tálba tesszük a lisztet, elkeverjük a sóval, a cukorral és az élesztővel, mehet hozzá a langyos víz és az olívaolaj. Ruhaujj felgyűr, tésztát bedagaszt. Tiszta konyharuha, 1 óra kelesztés.

Amíg a tészta keleget, elkészítjük a bolognai szószt, ami irtó bonyolult, 3 dl vízben addig főzzük a zacskóban tartózkodó szószt, amíg be nem sűrűsödik.

A megkelt tésztát tetszés szerinti darabra osztjuk (nálunk 9 calzone készült, hogy mindenkinek legyen 3 sajátja – tipp: szúrjunk fogpiszkálót a sajátunkba, hogy tudjuk, melyik a miénk – , de kinek hogy tetszik), egyenként kör alakúra nyújtjuk őkelméket, megkenjük a bolognai szósszal, megpakoljuk az általunk kiválasztott, apróra vágott feltéttel és jól megszórjuk sajttal:

És most jön a fondorlat: a tésztát félbe hajtjuk, villával jól lenyomkodjuk a széleit, sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal és már toljuk is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt készre sütjük. Langyosra hűtjük, és már ehetjük is. Egy pohár tejjel/teával mennyei reggeli/vacsora.

Jó étvágyat!

Tovább a blogra »