Nem megúszós lasagne

Lasagnét lehet megúszósan is készíteni, csak nem érdemes. Mert aki hozzám hasonlóan egyszer már megkóstolta Olaszországban az igazi lasagnét, az messzire elkerüli a viharsebesen összeállítható verziót, mert az olyan is, ízetlen és szafttalan. Ha ezt a talján finomságot igazi pompájában szeretnénk elkészíteni, arra bizony rá kell szánnunk egy napot, és mivel erre a hétvégére elég mocsok időt ígértek a meteorológusok, úgy döntöttem, most jött el ennek az ideje. Előrebocsátom, hogy nem olcsó mulatság beszerezni az alapanyagokat, de mivel a hosszú elkészítési idő miatt úgyis csak max. évente egyszer-kétszer ugrik neki az ember lánya, ennyi talán belefér. Óriási mázlim van, mert apukám barátnője évekig élt Olaszországban, ahol megtanulta az étel tradicionális elkészítését, ezért az ő receptjét követtük, némi egyszerűsítéssel (parmezán sajt helyett eidami, többféle fűszer helyett zacskós bolognai alap), kávéhegyekkel (ebben az álmosító időben muszáj volt, tényleg órákat szöszmötöltünk a cuccal), de megérte a fáradtságot,  olyan ízorgia lett a végeredmény, amit szerettünk volna. Elfáradtunk, de a fincsi lasagnával teli pocink mindenért kárpótolt bennünket. 

Hozzávalók:

Elkészítés:

Rákészítjük a kis lelkünket a hosszas főzési időre, jól bereggelizünk, iszunk egy jó kávét, megdögönyözzük a kutyust, aztán nekiveselkedünk. Egy nagy tálba tesszük a darált húst, hozzáadjuk a tojásokat, reszelünk rá szerecsendiót, megsózzuk és kis kezünkkel jól összekeverjük. Kóstolunk, és addig adunk hozzá szerecsendiót és sót, amíg a saját ízlésünk szerint jónak nem minősítjük. Ezután teszünk még bele egy kevés zsemlemorzsát, hogy összeálljon a cucc, aztán leülünk szépen az asztalhoz, hogy ne menjen gajra a derekunk a sok álldogálástól (ez már túl a negyvenen sajnos már csak ilyen, meg kell szokni, ez van, nem leszünk fiatalabbak), magunk elé készítjük a darált husis elegyet és egy tányérba kevés zsemlemorzsát szórunk. Ami most jön, az felesleges időpazarlásnak tűnik, azonban valójában nagyon is fontos művelet, mivel ha nem készítünk kis golyóbisokat a husiból, akkor nagyon hamar össze fog zsugorodni, így azonban szép adag ragunk lesz. Tehát a feladat a következő: a zsemlemorzsába kevés darált húsos elegyet teszünk, kisebb golyót formázunk belőle,  és így tovább, amíg az alapanyag tart, majd egy tepsire sorakoztatjuk őkelméket.

A jó hír az, hogy ezzel a legmocsokabb részen túl vagyunk, ezért jókedvűen haladhatunk tovább. A hagymákat apróra vágjuk, a répát lereszeljük a nagylyukú reszelőn. Előkapunk egy nagy serpenyőt vagy lábost, szép adag olívaolajat (legalább fél decit) hevítünk benne, megdinszteljük rajta a hagymát (praktika: teszünk rá egy kis sót, mert így biztosan nem fog leégni), aztán mehet bele a reszelt répa és a ketté vágott szálzellerek (a végüket előbb vágjuk le!). Fedőt rátesz, néhány percig párol. Aztán érkeztetjük a húsgolyókat, jöhet a fokhagymakrém, sózzuk, borsozzuk a ragut,  mehet rá a vörösbor, 5 perc rotyogtatás, rázuttyintjuk a paradicsomlevet és a bolognai alapot, jól összekeverjük. És most jön a türelemjáték, rátesszük a ragura a fedőt és keresünk magunknak valami hosszan tartó elfoglaltságot. Ugyanis elég tetemes a főzési idő (kb. másfél óra), időnként meg kell keverni, a vizet pótolni kell, közben kóstolunk, sózunk, borsozunk, ha még szükséges, akkor jó, ha az olívaolaj feljön a tetejére.

Kitartás, már a végjátékhoz értünk. Egy közepes tepsit kikenünk az olívaolajjal, a mozzarellákat apróra kockázzuk, a raguból kibányásszuk a szálzellerdarabokat. A lasagne lapokat egy közepes lábosban néhány percig főzzük, hogy egy kicsit megpuhuljanak, aztán kibéleljük velük a tepsi alját és oldalát, majd indulhat a rétegzés. A tésztalapokat jól megpakoljuk a raguval, egyenletesen eloszlatjuk, majd megszórjuk mozzarellával és egy pici reszelt sajttal, és így folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók. A tetejére tésztalap jön, amire egy kevés ragu kerül, kevés mozzarellával és mindezt megkoronázzuk egy hatalmas adag reszelt sajttal, ne sajnáljuk, hadd szóljon. És ennyi, készen vagyunk, mehet bele őfinomsága a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. fél óra alatt készre sütjük. Langyosra hűtjük, szeleteljük, ájuldozunk. Óriási adag lesz belőle, de nem kell aggódni, meglepő gyorsasággal el fog fogyni…

Jó étvágyat!

Tovább a blogra »