Kókuszkocka

A kókuszkocka lényege a tunkolás. Mert ugyebár az a legszebb része az egésznek, amikor a maradék csokikrémbe (mert mindig kell, hogy maradjon ez alap), az ember lánya szépen, komótosan belemártogatja az erre a célra félretett piskóta széleket, és jól megeszegeti. Nagyon nem diétás ez a változat, de óriási adag boldogsághormont szabadít fel, és erre nagy szüksége volt tegnap a ronda megfázás által megkínzott kicsiny lelkemnek. Ennek a finomságnak (na és persze a bödön mézes teának és pihenésnek) köszönhetően már sokkal jobban vagyok, és frissen, fiatalosan állhatok neki valami gyenge péksütinek, ami ellensúlyozni tudja ezt a tömény gyönyört.

Hozzávalók:

Piskótához:

A csokoládémázhoz:

A forgatáshoz:

Elkészítés:

A számomra igazi kókuszkocka kizárólag mézes piskótából készül, hát ebből nem spóroltam ki ezt a hozzávalót, az biztos. Egy kis jénaiba tesszük a vajat, és megolvasztjuk a mikróban (persze a tűzhelyen is lehet, csak ez a megoldás egyszerűbb, én pedig halálosan szerelmes vagyok a mini jénai tálamba, ami pontosan erre a feladatra készült szerintem). Habosra keverjük a porcukorral (szorbittal), azután mehet hozzá a vaníliás cukor, a méz, a tojás és a reszelt citromhéj (citromlé). Egy másik tálban elkeverjük a lisztet a sütőporral, és a tejjel váltakozva adjuk a cukros vajhoz.

Egy közepes tepsit kivajazunk és lisztezünk, beleöntjük a tésztát, betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 25 perc alatt (tűpróba!) készre sütjük.

Ha kihűlt a piskóta, nekiállunk a csokikrémnek. Egy lábosba tesszük a vajat, a porcukrot (szorbitot), a kakaót, a rumot és a tejet. Állandó keverés mellett felforraljuk, aztán jöhet a móka. A piskótát felkockázzuk (előtte a széleket szigorúan leoperáljuk róla, arra később szükségünk lesz!), a szeleteket jól megforgatjuk a csokimázban, aztán kókuszreszelékben, és már mehetnek is egy sütőpapíros tálcára. Ha elkészültek a kókuszkockák, a minőség ellenőrzés és a tunkolás kötelező! Vigyázat, gyorsan fogy!

Jó étvágyat!

Tovább a blogra »