Karácsonyi kekszgolyó és keksztekercs

Minden családnak megvan a saját karácsonyi sütije, amely minden évben elkészítésre kerül, mert anélkül nem lenne teljes az ünnep. Nálunk ez a kekszgolyó és a keksztekercs, szigorúan apukám és a sógorom által elkészítve (apa: kekszgolyó, sógorom: keksztekercs, én pedig csak kuktáskodom). Egyáltalán nem bonyolult finomság, azonban különleges ismertetőjegye, hogy abszolút megérzésen alapul az ízesítése, vagyis folyamatosan kóstolunk, és addig pakoljuk bele a cuccokat, amíg mindenki úgy gondolja, hogy most már jó lesz. Az alábbi mennyiségek tehát csak tájékoztató jellegűek, kiindulási alapnak tekintendők, minden hozzávalót ki kell tenni a konyhaasztalra, hogy kéznél legyenek, és ha valamiből hiányérzetünk van, gátlás nélkül borítsuk bele a tálba, amelyben összeállítjuk a finomságot.

Karácsonyi kekszgolyó és keksztekercs

Hozzávalók:

Keksztekercs krémjéhez:

Tehát fogunk egy szép nagy tálat. Beleborítjuk a darált kekszet, hozzáadjuk a baracklekvárt, a tejet, a kávét, a porcukrot, a rumot, a csokilikőrt, a kakaóport. Felgyűrjük a ruhaujjat és puszta kézzel nekiesünk a masszának, és addig gyúrjuk, amíg összeáll. És most jön az élvezetes rész: nekiállunk kóstolni, és addig borogatunk bele mindent a hozzávalók közül, amíg jónak nem minősítjük a végeredményt. 

A kekszes alapot elfelezzük, az egyikből kis golyókat gyártunk saját kezűleg, jól megforgatjuk kókuszreszelékben, felpakoljuk egy tálcára, és miután ellenőriztük a minőséget, viharsebesen eltakarítjuk a szemünk elől, és hűvös helyre tesszük egy éjszakára (össze kell érnie az ízeknek). 

A tészta másik feléből készül a keksztekercs a következő módon: a krémhez a puha vajat és a porcukrot krémesre keverjük. Sütőpapírra kókuszreszeléket szórunk, kinyújtjuk rajta a tésztát, megkenjük a krémmel, feltekerjük, kettévágjuk, alufóliába csomagoljuk, és egy éjszakára elküldjük szundizni a hűtőbe. Ennyi. Egyszerű, gyors, mennyeien finom. Nem diétás, de kit érdekel, majd letornázzuk, egyszer van egy évben karácsony, nem?

 

Jó étvágyat!

Tovább a blogra »