Aszalt áfonyás kalács

Ugye milyen szépen mosolyognak a kis aszalt áfonya szemek a kalácsszeletben? Hát igen, én is ezért szerettem bele első látásra, amikor megláttam a fotót a szeretetre hangoltan blogon. Mostanában fedezem fel az asztalt gyümölcsöket, szeretek kísérletezgetni velük, na meg kalácsfüggő is vagyok (a sok egyéb függőségem mellett), ezért nem volt kérdés, hogy ez a finomság ki lesz próbálva. Rám jellemző módon nem hezitáltam sokat, gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott. Ilyen szép őszi időben még ki lehet ülni a teraszra, egy jó könyv, egy rossz kutya, egy kis tej, néhány szelet a kalácsból, és lám, máris loptunk magunknak néhány szép pillanatot ebben a rohanó, őrült világban.
Aszalt áfonyás kalács

Hozzávalók:

– 60 dkg liszt

– 5 dkg rétes liszt

– 5 dkg cukor

– 1/2 tk (tengeri) só

– 1 tk méz

– 4 dkg élesztő

– 1,5 dl langyos víz

– 2 dl langyos tej

– 1 db egész tojás + 1 db tojássárgája

– 5 dkg olvasztott vaj

– 10 dkg asztalt áfonya

– 3 ek tejszín

Elkészítés

2 dl tejet mikróban meglangyosítunk, hozzáadjuk a mézet, és 5 dkg lisztet, belemorzsoljuk az élesztőt, összekeverjük, felfuttatjuk.
A többi lisztet egy nagy tálba tesszük, mehet hozzá a só, a cukor, majd az élesztős tej, a tojás, a tojássárgája, a vajat, annyi víz, amennyit felvesz (lassan kis adagokban öntjük a tésztába a vizet, így biztosan nem jártok úgy mint én az első néhány kalácsomnál, mikor egyszerre beleöntöttem az összes vizet, és jól eláztattam a tésztát), bedagasztjuk a tésztát. Tiszta konyharuha a tetejére, meleg helyet keresünk neki, ahol kb. fél óra alatt megkelesztjük.
Vajjal kikenünk egy koszorúformát (de persze bármilyen formában lehet sütni).  A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, kinyújtjuk, rálocsoljuk a 3  ek tejszínt, rászórjuk az aszalt áfonyát, majd feltekerjük, és a formába igazítjuk (nem szokott elsőre sikerülni, de ne törődjünk vele). Tiszta konyharuha, újabb kelesztés.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és kb. fél óra alatt készre sütjük a kalácsot. Omlós, finom, tökéletes!

Jó étvágyat!

Tovább a blogra »