Tejcsokis-mogyorós pohárkrém

Nálunk minden évben központi kérdés a fenyőfához a csokidísz beszerzése. Mert ugye nem fenyőfa a fenyőfa csokidísz nélkül, viszont valami érthetetlen okból kifolyólag a szupermarketekben újabban nem lehet kapni. Már éppen kezdtünk kétségbe esni, hogy mi lesz a fával, amikor kedvenc húgomék képében megjelent a felmentő sereg, nem tudom honnan, de beszerezték ezt az alapvető fatartozékot. Örülés, boldogság. Aztán vége lett a karácsonynak, leszedtük a fát, és itt maradtunk egy nagy rakás csokidísszel. Már nagyon foglalta a helyet, ezért ki kellett találnom valamit az újrahasznosítás érdekében. A téli Stah-magazinban aztán megtaláltam a megoldást erre az “égető” problémára:

A mogyorót durvára vágjuk. A tejszínt felforraljuk, majd félretesszük hűlni.

A csokit apróra törjük, és gőz fölött felolvasztjuk. A tejszínt apránként hozzáadjuk a csokihoz. Minden adag után egyenletesre keverjük a krémet. Hozzáadjuk a sózott vajat, simára keverjük a krémet.

És ennyi, megvagyunk, már csak rétegezni kell. Előkapunk négy poharat,  a tört mogyorót elosztjuk az alján. Rákanalazzuk a csokikrémet, egy éjszakára elküldjük szundizni a hűtőbe. Másnap vidáman bekanalazzuk.