1.0GasztroBaráthhttps://gasztrobarath.cafeblog.huBaráthhttps://gasztrobarath.cafeblog.hu/author/barath/<p><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne.jpg"><img class="size-medium wp-image-4949 aligncenter" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify">Lasagnét lehet megúszósan is készíteni, csak nem érdemes. Mert aki hozzám hasonlóan egyszer már megkóstolta Olaszországban az igazi lasagnét, az messzire elkerüli a viharsebesen összeállítható verziót, mert az olyan is, ízetlen és szafttalan. Ha ezt a talján finomságot igazi pompájában szeretnénk elkészíteni, arra bizony rá kell szánnunk egy napot, és mivel erre a hétvégére elég mocsok időt ígértek a meteorológusok, úgy döntöttem, most jött el ennek az ideje. Előrebocsátom, hogy nem olcsó mulatság beszerezni az alapanyagokat, de mivel a hosszú elkészítési idő miatt úgyis csak max. évente egyszer-kétszer ugrik neki az ember lánya, ennyi talán belefér. Óriási mázlim van, mert apukám barátnője évekig élt Olaszországban, ahol megtanulta az étel tradicionális elkészítését, ezért az ő receptjét követtük, némi egyszerűsítéssel (parmezán sajt helyett eidami, többféle fűszer helyett zacskós bolognai alap), kávéhegyekkel (ebben az álmosító időben muszáj volt, tényleg órákat szöszmötöltünk a cuccal), de megérte a fáradtságot,  olyan ízorgia lett a végeredmény, amit szerettünk volna. Elfáradtunk, de a fincsi lasagnával teli pocink mindenért kárpótolt bennünket. </p> <p style="text-align: center"><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne2.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-4950" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne2-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><strong>Hozzávalók:</strong></p> <ul> <li>80 dkg darált sertéslapocka</li> <li>2 tojás</li> <li>szerecsendió</li> <li>só, bors</li> <li>zsemlemorzsa</li> <li>olívaolaj</li> <li>5 dl  passata di pomodoro (paradicsomlé)</li> <li>3 dl jóféle vörösbor</li> <li>2 közepes vöröshagyma</li> <li>3 közepes sárgarépa</li> <li>2 szálzeller</li> <li>2 nyomásnyi fokhagymakrém vagy 3 gerezd fokhagyma</li> <li>1 csomag lasagne tészta</li> <li>2 zacskó mozzarella</li> <li>1 csomag bolognai alap szósz</li> <li>reszelt sajt</li> </ul> <p style="text-align: center"><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne3.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-4951" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne3-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><strong>Elkészítés:</strong></p> <p style="text-align: justify">Rákészítjük a kis lelkünket a hosszas főzési időre, jól bereggelizünk, iszunk egy jó kávét, megdögönyözzük a kutyust, aztán nekiveselkedünk. Egy nagy tálba tesszük a darált húst, hozzáadjuk a tojásokat, reszelünk rá szerecsendiót, megsózzuk és kis kezünkkel jól összekeverjük. Kóstolunk, és addig adunk hozzá szerecsendiót és sót, amíg a saját ízlésünk szerint jónak nem minősítjük. Ezután teszünk még bele egy kevés zsemlemorzsát, hogy összeálljon a cucc, aztán leülünk szépen az asztalhoz, hogy ne menjen gajra a derekunk a sok álldogálástól (ez már túl a negyvenen sajnos már csak ilyen, meg kell szokni, ez van, nem leszünk fiatalabbak), magunk elé készítjük a darált husis elegyet és egy tányérba kevés zsemlemorzsát szórunk. Ami most jön, az felesleges időpazarlásnak tűnik, azonban valójában nagyon is fontos művelet, mivel ha nem készítünk kis golyóbisokat a husiból, akkor nagyon hamar össze fog zsugorodni, így azonban szép adag ragunk lesz. Tehát a feladat a következő: a zsemlemorzsába kevés darált húsos elegyet teszünk, kisebb golyót formázunk belőle,  és így tovább, amíg az alapanyag tart, majd egy tepsire sorakoztatjuk őkelméket.</p> <p style="text-align: justify">A jó hír az, hogy ezzel a legmocsokabb részen túl vagyunk, ezért jókedvűen haladhatunk tovább. A hagymákat apróra vágjuk, a répát lereszeljük a nagylyukú reszelőn. Előkapunk egy nagy serpenyőt vagy lábost, szép adag olívaolajat (legalább fél decit) hevítünk benne, megdinszteljük rajta a hagymát (praktika: teszünk rá egy kis sót, mert így biztosan nem fog leégni), aztán mehet bele a reszelt répa és a ketté vágott szálzellerek (a végüket előbb vágjuk le!). Fedőt rátesz, néhány percig párol. Aztán érkeztetjük a húsgolyókat, jöhet a fokhagymakrém, sózzuk, borsozzuk a ragut,  mehet rá a vörösbor, 5 perc rotyogtatás, rázuttyintjuk a paradicsomlevet és a bolognai alapot, jól összekeverjük. És most jön a türelemjáték, rátesszük a ragura a fedőt és keresünk magunknak valami hosszan tartó elfoglaltságot. Ugyanis elég tetemes a főzési idő (kb. másfél óra), időnként meg kell keverni, a vizet pótolni kell, közben kóstolunk, sózunk, borsozunk, ha még szükséges, akkor jó, ha az olívaolaj feljön a tetejére.</p> <p style="text-align: justify">Kitartás, már a végjátékhoz értünk. Egy közepes tepsit kikenünk az olívaolajjal, a mozzarellákat apróra kockázzuk, a raguból kibányásszuk a szálzellerdarabokat. A lasagne lapokat egy közepes lábosban néhány percig főzzük, hogy egy kicsit megpuhuljanak, aztán kibéleljük velük a tepsi alját és oldalát, majd indulhat a rétegzés. A tésztalapokat jól megpakoljuk a raguval, egyenletesen eloszlatjuk, majd megszórjuk mozzarellával és egy pici reszelt sajttal, és így folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók. A tetejére tésztalap jön, amire egy kevés ragu kerül, kevés mozzarellával és mindezt megkoronázzuk egy hatalmas adag reszelt sajttal, ne sajnáljuk, hadd szóljon. És ennyi, készen vagyunk, mehet bele őfinomsága a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. fél óra alatt készre sütjük. Langyosra hűtjük, szeleteljük, ájuldozunk. Óriási adag lesz belőle, de nem kell aggódni, meglepő gyorsasággal el fog fogyni...</p> <p style="text-align: center"><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne4.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-4952" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/05/lasagne4-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><strong>Jó étvágyat!</strong></p>rich