1.0GasztroBaráthhttps://gasztrobarath.cafeblog.huBaráthhttps://gasztrobarath.cafeblog.hu/author/barath/<p style="text-align: center"><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/01/gerinces-mézes.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-4786" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/01/gerinces-mézes-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify">Az egy dolog, hogy január elején le kellett szedni a karácsonyfát, de attól még a szaloncukorhegyek megmaradtak. Pusztítottuk őket rendesen, de még mindig volt belőle egy emberes adag, amivel kellett kezdeni valamit. Némi fejtörés után eszembe jutott egy régi recept, ami megoldást nyújt erre a hatalmas problémára. Ezt a sütit egy kis Tolna megyei zsáktelepülésen, Kalaznón készítette egy néni, a nevét pedig arról kapta, hogy őzgerincformában kell kisütni. Kalóriabomba, de hát a jó ügy érdekében hízunk, mert így január vége felé már illik múlt időbe tenni a szaloncukrokat, nem? Jó kifogás sosem rossz egy kis nassoláshoz...</p> <p><strong>Hozzávalók:</strong></p> <p><strong>Tésztához:</strong></p> <ul> <li>6 tojás</li> <li>12 dkg cukor (nálunk szorbit, nem mintha ennyi kalóriánál számítana, de legalább az illúzió megvan, hogy odafigyelünk az egészségünkre)</li> <li>12 dkg méz</li> <li>25 dkg liszt</li> <li>1 tk szódabikarbóna</li> <li>1 tk mézeskalácsfűszer (vagy 1 tk őrölt fahéj + 1 tk őrölt szegfűszeg)</li> <li>1 kupica rum</li> <li>30 dkg szaloncukor (nálunk kókuszos és rumos-csokis, de ami a kezünk ügyébe kerül)</li> <li>10 dkg dió</li> <li>vaj, liszt a sütőformák kikenéséhez</li> </ul> <p><strong>Tetejére:</strong></p> <ul> <li>2 kis tortabevonó (vagy 1 nagy) vagy 20 dkg étcsoki</li> <li>2 ek étolaj</li> <li>dió, kókuszreszelék</li> </ul> <p><strong>Elkészítés:</strong></p> <p>Előkapunk két őzgerincformát, kivajazzuk és lisztezzük őket.</p> <p style="text-align: justify">A diót durvára vágjuk, a szaloncukkereket pedig apróra és kevés liszttel megszórjuk őket, hogy ne üljenek le a forma aljára sütés közben (hihetetlen, hogy mennyi ilyen kis konyhai fondorlatot lehet tanulni az idős néniktől, nem igaz?).</p> <p style="text-align: justify">A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk, a sárgáját a cukorral fehéredésig verjük. A tojásos masszába belekeverjük a mézet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habot. (Így kellett volna csinálni, de mivel nekem a fehérjébe sikerült belezuttyintanom a szorbitot, esze ágában sem volt habbá verődni, ezért pöttyet aggódtam amiatt, hogy milyen lesz a végeredmény, de szerencsére nem lett semmi gond).</p> <p style="text-align: justify">Egy kisebb tálban összekeverjük a lisztet, a mézeskalács fűszert és a szódabikarbónát, majd óvatosan hozzáadjuk az elegyhez. Mehet hozzá a rum, a dió és a szaloncukordarabkák. És ennyi, készen vagyunk, már csak annyit kell tennünk, hogy a tésztát igazságosan elosztjuk a két őzgerincformában és már toljuk is  be őket a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt készre sülnek. A rossz hír az, hogy a méz miatt egy picit biztosan bele fog ragadni a kész süti a formába, ezért egyrészt bebuktuk a mosogatást, másrészt pedig kell a tetejére egy kis szépségtapasz, hogy jól nézzenek ki őkelmék. Így még van egy körünk, egy kisebb jénai tálban a mikróba tesszük a tortabevonót/étcsokit az olajjal, felolvasztjuk és rásimítjuk a sütik tetejére. Pár órára mehetnek a hűtőbe, hogy rádermedjen a csoki, aztán megszórjuk őket dióval és kókuszreszelékkel, szeleteljük és indulhat a habzsi-dőzsi.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/01/gerinces-mézes2.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-4787" src="https://gasztrobarath.cafeblog.hu/files/2019/01/gerinces-mézes2-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><strong>Jó étvágyat!</strong></p>rich