Gesztenyés krémes

Ennek a hétvégének az volt a tanulsága, hogy nem főzős pudingport ne főzzünk meg. Másoknak ez talán magától értetődő, nekem nem annyira, most azonban szép kis leckét kaptam arról, hogy bizony, oda kell figyelni minden apróságra annak érdekében, hogy az általunk megálmodott sütemény úgy nézzen ki, ahogyan azt szeretnénk. Őszintén mondom, engem eddig nem érdekelt, hogy főzős vagy nem főzős az a pudingpor, amit leemelek a polcról, általában megszokásból vásárolok, oda se nézve. Nos, ezt a hibát még egyszer nem követem el, az biztos! Az történt ugyanis, hogy a finomsághoz szükséges vaníliás puding készítésekor döbbenten tapasztaltam, hogy nem egészen olyan az állaga, mint kellene. Egy folyós, csirizes valami lett a végeredmény, nemcsak undorítóan nézett ki, de az íze sem hasonlított a megszokotthoz. Három diplomával nem jöttem rá, hogy mi lehet a baj, míg végül beletúrtam a pudingporokat tartalmazó dobozkámba, és döbbenten láttam, hogy én bizony nem főzős port használtam. Némi szolid saját buksiosztás (=hogy lehetsz ennyire hülye, Zsuzsi!) után előkerestem a készletből egy főzős változatot, és újra nekiálltam a puding elkészítésének, ami ezúttal már a megszokott külsejét öltötte fel, amikor lekapcsoltam alatta a gázt. A továbbiakban semmi extra izgalmat nem tartogatott a sütemény elkészítése (ez apukám érdeme, már nagyon megy neki, hogy kezelje helyettem a sütőt!), simán elkészült, másnapra már csak a habzsolás maradt.

Hozzávalók:

Piskótához:

• 6 ek liszt
• 2 ek kakaópor
• fél csomag sütőpor
• 6 db tojás
• 6 ek (nyírfa) cukor
• 1 dl olaj

Krémhez:

• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 20 dkg (nyírfa)cukor
• 3 dl tej
• 20 dkg vaj
• 50 dkg gesztenyemassza
• egy kupica rum

Tetejére:

• 5 dl habtejszín
• csokireszelék

Elkészítés:

Nem meglepő módon a piskótával indítunk, amit nem viszünk túlzásba. Egy kisebb edényben összekeverjük a lisztet, a kakaóport és a sütőport. Az egész tojásokat habosra keverjük a (nyírfa)cukorral, hozzáadjuk a lisztes keveréket és az olajat. Előkapunk egy nagyobb tepsit, kibéleljük sütőpapírral, elsimítjuk rajta a tésztát, betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt készre sütjük (tűpróba!).

Amíg a piskóta hűl, elkészítjük a krémet. A tejben csomómentesre keverjük a pudingport és a cukrot, majd kis gázon(villanyon, ami éppen rendelkezésre áll) sűrű krémet főzünk belőle (előtte szigorúan megnézzük, hogy főzős port használunk-e, tessék tanulni az én hülyeségemből!), kihűtjük. Habosra keverjük a vajat, hozzáadjuk a krémet, a gesztenyepürét és a rumot. A kihűlt piskótára simítjuk a krémet.

Már csak annyi dolgunk van, hogy kemény habot verjünk a tejszínhabból, egyenletesen eloszlassuk a krémen, jól megszórjuk csokireszelékkel, és már mehet is a hűtőbe egy éjszakára szundizni a süti. Másnap szeleteljük, és gátlások nélkül irigyeljük magunkat, hogy ilyen finomsággal ajándékoztuk meg saját magunkat. Vigyázat, azonnali függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Ui. az egyetlen újévi fogadalmam az volt, hogy idén most már tényleg eljutok egy fotóstanfolyamra, mert ezek a telóval készült fényképek vállalhatatlanok:-)