Könyvkritika: Szatmári Ferenc: Főzelékes Feri – A zöldségeken innen és túl

Nagyon szexi, ha egy pasi tud főzni. Már legalábbis szerintem. Ennél már csak az szexibb, ha írni is tud ezen szenvedélyéről, felszabadultan, nem görcsösen, úgy, hogy azonnal összeszalad a nyál a szánkban, és már indulunk is a konyhába, mert kell nekünk most és azonnal! Szatmári Ferenc pontosan ilyen pasi, nagyon kreatív a konyhában, és eszméletlen jó blogot ír Főzelékes Feri címmel, melynek témája nem meglepő módon a főzelék. Ügyes a fiú, nagyon jól kihasznált egy piaci rést, mindannyiunk örömére, hiszen neki köszönhetően újra megszerettük a műfajt, mert ráébredtünk, mennyi lehetőség rejlik benne, és mennyivel többet tud nyújtani, mint az egykor a menzán megutált egyenkaja (bár én ebből a szempontból kivétel vagyok, kiváló szakácsnénik szerették meg velem egy életre pl. a finomfözeléket a tatabányai Dózsa György Általános Iskolában). Tavaly érkezett az első szakácskönyv a témában, amelyből rengeteg receptet kipróbáltam, és mivel egyikben sem csalódtam, nagyon kíváncsian vártam a második felvonást. Nem csalódtam, jobb lett mint, az előző, stílusosabb és érdekesebb.

Feritől a főzelékeket várjuk, amit meg is kapunk, kellőképpen felturbózva, ízgazdagon és izgalmasan, azonban már teszünk egy kis kitérőt a húsos ételek irányába is, persze úgy, hogy azért a zöldségeknek is maradjon tér mellettük. Élmény volt végiglapozni a sajnos túl rövid szakácskönyvet, rendkívül jól sikerült a design,  nemcsak a finom ételeket láthatjuk szebbnél szebb, hangulatos képeken, hanem a szerzőt, vagyis Ferit is. Jóval személyesebbre sikeredett ez a darab, mint az első rész, az első könyves gyerekbetegségek szinte teljesen eltűntek belőle, látszik a profi szerkesztés és háttérmunka, mégis megmaradt Ferisnek a stílus, és ez így van jól.

Én úgy látom, a kiadónál komoly brandépítésbe kezdtek, ez a könyv egy sorozat alapja lesz, aminek nagyon örülök, mert a szerző nem egy celeb, hanem egy értékes ember, aki saját maga építette fel a sok tízezres olvasótábort, melynek köszönhetően megvalósíthatta élete álmát, vagyis, hogy abból élhessen, amit mindennél jobban szeret: a főzésből. A szakácskönyvek piaca eléggé telített, ráadásul mindenki karácsonyra időzíti a megjelenést (naná, akkor tudja a legtöbbet eladni belőle, nincs ezzel baj), nem könnyű kitűnni a tömegből. Ferinek mégis sikerült, bárkinek jó szívvel ajánlom az új könyvét, nem fog csalódni benne. Csak azért nem adok rá maximális pontszámot, mert szerintem még lett volna egy kis kraft ebben a könyvben. Amúgy pedig az az összes problémám vele, hogy nem tudom eldönteni, mi legyen a hétvégi ebéd, csirkecomb paradicsomos rizzsel, vagy tarja Kleopátra módra (mert a héten már ettem főzeléket, bocs:-))?

9/10