Vaníliás-epres csúsztatott palacsinta

Itt a hosszú hétvége, naná, hogy menetrendszerűen megérkezett a mocsok idő: esik az eső, szürke az ég, az ember lányának a hangulata a Mariana -árok mélységében leledzik. Még a kutyusnak sincs kedve rosszalkodni, szundi van egész nap. Na de ez nem mehet így három napon keresztül! Sürgősen ki kell rágatnom magam a kezdődő depresszióból (amire egyébként az ég világon semmi okom sincs az időjáráson kívül, rég voltam ilyen jó passzban alapjáraton), úgyhogy irány a konyha és alkossunk valami szívderítőt! Belekukkantottam a hűtőbe, ahol ott mosolyogtak a szép eperszemek, így másodperceken belül eldőlt, hogy belőlük fogok valamit alkotni. Na jó, de mit? Nagyon nem volt kedvem konyhatündérkedni, viszont eszembe jutott, hogy nemrégiben láttam egy zseniális csúsztatott palacsintát Zsófinál, gyorsan előkerestem, és rekordidő alatt eldöntöttem, hogy ő kell nekem.  Nem haboztam sokáig, már álltam is neki a finomságnak, amit nem sokkal később már habzsolhattam is . Kalóriabomba igen, de kedden majd letornázom, és a kedélyállapotom is fennen szárnyal, úgyhogy megérte a bűnözés!

Vaníliás-epres csúsztatott palacsinta

Hozzávalók:

– 3 tojás

– 6+2 dkg cukor

– csipet só

– 3 dl tej

– 20 dkg liszt

– 0,5 narancs reszelt héja (részemről 0,5 dl narancslé)

– 0,5 citrom héja (részemről 1 kupica citromlé)

– 1 ek narancslikőr / narancsvirágvíz

– 10 dkg porcukor

– 1 vaníliarúd kikapargatott belseje

– vaj a sütőforma kikenéséhez

– 25 dkg eper + a díszítéshez

– 10 dkg eperlekvár

– mogyoró

– olaj a palacsinta sütéséhez

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből 2 dkg cukorral kemény habot verünk. A sárgáját fehéredésig keverjük a 6 dkg cukorral és a csipet sóval. Hozzáadjuk a tejet, a lisztet, a narancs és citromhéjat (vagy levet) és a narancslikőrt, csomómentesre keverjük. Óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot.

Kis tálkában magunk mellé készítjük a vaníliával elkevert porcukrot (milyen egyszerű trükk, és mennyire mennyei ízt fog adni a nasinak!), a durvára vágott mogyorót és a megmosott, apróra vágott epret. Az eperlekvárt is előkerítjük, hogy kéznél legyen. 

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivajazunk egy 26 cm-es tortaformát (vagy jénait, kinek mi tetszik), az alját kibéleljük sütőpapírral. 

Elvileg 8 palacsintát kellene összehoznunk, de ne parázzunk, ha több vagy kevesebb sikeredik, a lényeg az, hogy egyenletesen osszuk el rajtuk a tölteléket. Tehát lélekben felkészül a palacsintasütésre (ügyes kislány vagyok, nem fogom elégetni, menni fog! stb.), gázt felcsavar, palacsintasütőt felhevít, olajjal kiken, tésztát eloszlat rajta. Csak az egyik oldalát sütjük meg a palacsintának, és beleügyeskedjük a tortaformában, a sült oldalával lefelé. Palacsinta gázra vissza, eperlekvárral megken, porcukrot rászór, mehet az eper, végül a mogyoró, és tessék, már készen is vagyunk az első réteggel. Addig folytatjuk ezt az eljárást, amíg a tészta kitart (nem kell izgulni, ha marad hozzávaló, ennyi jár a szakácsnak! és ha elfogy? sag schon, kicsit alacsonyabb lesz a palacsintatorony, és akkor mi történik? semmi!). Az utolsó palacsintát a sült oldalával felfelé borítjuk rá a többire, és már tolhatjuk is be a sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt készre sütjük. Langyosra hűtjük, megszórjuk porcukorral, megpakoljuk eperrel és már bőszen gyakorolhatjuk is a falánkság bűnét. Mennyei ízorgia, ezért érdemes az édes  kárhozat ösvényére lépni!

Jó étvágyat!