Gulyásleves

Nem osztom a közimádatot a gulyásleves tekintetében, ennek egyetlen oka van: a csipetke. Ugyanis gyerekkoromban nekem kellett elkészítenem ezeket a kis golyókat, amikor a mama ezt a levest főzte, és iszonyúan utáltam bíbelődni vele. Olyan mélyen az emlékeimbe ivódott a hosszadalmas szenvedés a tésztával, hogy eddig eszembe sem jutott próbálkozni az egyik leghíresebb magyar étellel (amit egyébként én is szeretek). Azonban most, amikor a mélyhűtőben felfedeztem, hogy karácsonyról maradt még egy jó nagy adag sertéshús lefagyasztva, számomra is érthetetlen módon, az volt az első gondolatom, hogy ebből bizony gulyásleves lesz, semmi más! Nosza, nekiálltam receptet túrni a neten, hosszú keresgélés után kikötöttem ennél, Sparban hozzávalókat megvesz, nagy dérrel-dúrral nekiáll hétfő este. Talán többször el kellett volna olvasnom a leírást, mert az bizony nem tűnt fel, hogy mennyi ideig kell főzni, így végül éjfél körül lett készen a leves, de mivel felmondási időmet töltöm, teljesen ráérek, így nem csináltam belőle problémát. Rám tökéletesen jellemző módon sikerült elfelejtenem megvenni a paradicsomot és a paprikát, de ezen csak pár másodpercre akadtam fenn, aztán rájöttem, hogy a spájzban van egy kis üveg lecsó, és az is meg fog felelni helyette. A végeredmény finom lett (a sózást még gyakorolni kell, de ennél nagyobb bajom ne legyen), a továbbiakban ez lesz a családi recept! Dupla adagot készítettem, és a receptbe is ezt írom, mert ha már nekiállunk, nem érdemes kis adagot készíteni belőle, úgyis elfogy!

Gulyásleves

Hozzávalók:
Leveshez:
– 1,5 kg sertéscomb
– 4 (vagy 8 kicsi) vöröshagyma
– két leveszöldség (ez nekünk túl sok volt, legközelebb elég lesz  másfél)
– 1 kg burgonya
– 2 ek pirospaprika
– 2 tk só (ez kevés, legközelebb nyugodtan bele lehet tenni a kétszeresét )
– 4 db  babérlevél
– 2 tk őrölt fűszerkömény
– frissen őrölt bors (ne sajnáljuk)
– 2 paradicsom
– 2 paprika
– 6 gerezd fokhagyma
– 4 ek sertészsír (részemről mangalica)
– 1 csokor petrezselyem (nálam 1 ek szárított)
– víz
Csipetkéhez:
– 2 db tojás
– 16 dkg liszt
– 2 tk só
Elkészítés:
A hagymákat finomra vágjuk, a húst felkockázzuk, a zöldséget és a krumplit meghámozzuk és apróra vágjuk, a paradicsomot, paprikát kockázzuk.
Előkerítünk egy jó nagy lábost, felolvasztjuk benne a zsírt, megdinszteljük rajta a szép adag hagymát, hozzákeverjük a fűszerpaprikát, felöntjük 3 dl vízzel, majd a vizet elfőve, zsírjára pirítjuk.
Hozzáadjuk a húst, fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk köménnyel, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a felkockázott paradicsomot és paprikát (avagy nemes egyszerűséggel beleborítunk egy kis üveg lecsót) és a babérleveleket. Lefedjük, közepes lángon adunk neki 90 percet, addig mi nekiállunk a legmocsokabb melónak: a csipetke elkészítésének.
Egy kis tálban elkeverjük a lisztet a sóval és a tojásokkal, egy viszonylag puha tésztát kapunk. Nagy sóhajjal magunk mellé készítünk egy tálcát, majd miután elátkoztuk minden le – és felmenőnket a tésztából kis darabokat csípünk le, és abból apró (ahogy fogy a türelmünk, egyre nagyobb) golyócskákat készítünk, és felsorakoztatjuk őket a tepsire (Iszonyú!! a családdal itt közölném, hogy emiatt a munkafolyamat miatt csak sátoros ünnepeken vagyok hajlandó elkészíteni ezt az amúgy nagyon finom levest!).
Ha letelt az idő, beleborítjuk a zöldségeket, a petrezselymet és a krumplit, és felöntjük annyi vízzel, ami ellepi (kb. 1 liter). Addig főzzük közepes lángon, amíg a zöldségek megpuhulnak (kb. 1 óra), ezután beletesszük a csipetkét, még kb. 10 percig főzzük, amíg megfő a tészta, és már készen is vagyunk. Időigényes, de mennyeien finom leves, nem véletlenül erről ismernek minket világszerte!

Jó étvágyat!