Sajtos-krumplis pogácsa

Ezt a pogácsát nagyon benéztem. Nem, nem a recepttel, vagy az állaggal volt a gond, hanem azzal, hogy figyelmen kívül hagytam, azt, hogy a tésztát több órán keresztül a hűtőben kell pihentetni, melynek következtében hajnali fél egykor sikerült kivennem az utolsó adag pogit a sütőből. Megérdemeltem a leckét (Zsuzsi, a jó ég áldjon meg, olvasd már el rendesen azt a szerencsétlen receptet!), pláne, hogy másnap reggel naná, hogy jó messzire kellett autóznom (vödör kávéval kezdtem a napot természetesen..), de legalább nem mondhatom, hogy unalmas az életem. Viszont megérte az éjszakai sütés, mert isteni finom lett a pogácsa!

Már nagyon erősen utolsó időszakában járt a krumpli a spájzban, amikor elkezdtem azon morfondírozni, hogy mit is kellene készíteni belőle, mert ugye szégyenszemre csak nem dobom ki. Aztán megakadt a szemem a hűtőben egy kis maradék zsíron, és mindjárt eszembe ötlött, hogy annak idején miért is vettem őkelmét: egy pogácsa miatt, amiben halvány emlékeim szerint krumpli is volt (fotó is készült természetesen anno, de sajnos a fényképezőgép elromlott, így az enyészeté lettek a finomságról készült képek). Nosza, keressük elő a receptet! Cirka fél óra és egy teljesen szétcsapott konyha után (mindenhol receptek hevertek..) rá is leltem arra, amit kerestem, és annyira örültem, hogy nem olvastam el figyelmesen a leírást, csak a hozzávalókat írtam fel, és vettem meg gyorsan a boltban.

Aztán délután hazamentem, elkezdtem összeállítani a tésztát, majd látványosan elszörnyedtem (=nekiálltam ékes francia nyelven szitkozódni), ugyanis kiderült, hogy egy éjszakán, de legalább néhány órán keresztül hűtőben kellene pihentetni a tésztát. Felnéztem az órára: este 7 óra volt. Gyors fejszámolás után úgy döntöttem, hogy 2 órára redukálom a pihentetési időt. Aztán már csak azzal nem számoltam, hogy nagyon lassan sültek meg a pogik, én pedig alapból nagyon fáradt voltam, úgyhogy jobb híján blogoltam és olvastam, (ahelyett, hogy a sulis házikat csinálnám, vészesen le vagyok maradva mindennel!!)  valamint dögönyöztem a kutyust. Hajnali fél egykor ért véget a móka, rekordgyors fürdés, még gyorsabb alvás. Ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam a pogit. Ámde új nap virradt, én pedig álmosan, még inkább éhesen szédültem be a konyhába, és gátlások nélkül nekiestem az illatos sósságnak. Isteni finom volt!

A receptet Jókajánál találtam.

Sajtos-krumplis pogácsa

 Hozzávalók:

– 50 dkg liszt

– 50 dkg burgonya

– 25 dkg zsír (részemről mangalica)

– 1 tojás

– 5 dkg élesztő

– 2 dkg só

– reszelt szerencsendió

– 30 dkg sajt

Elkészítés:

A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, enyhén sós vízben megfőzzük, majd összetörjük, kihűtjük.

A sajtot lereszeljük.

Az élesztőt kevés langyos vízben feloldjuk. 

Egy nagy tálban összemorzsoljuk a lisztet a mikróban meglangyosított zsírral, majd hozzáadjuk az áttört főtt krumplit, a tojást, a sót, és az élesztős vizet. Begyúrjuk a tésztát, majd a hűtőben néhány órát pihentetjük (ideális esetben egy éjszakát, de vészhelyzetben érdemes követni a példámat, és beérni a két órával).

Lisztezett felületen nagy, hosszúkás lapot nyújtunk a tésztából, megszórjuk a sajt 2/3 – ával, és ráreszeljük a szerecsendiót. Feltekerjük, mint a bejglit, a tekercs mindkét végét középre hajtjuk, 2-3 cm vastagra nyújtjuk, és kiszaggatjuk. A leeső tésztából cipót gyúrunk, kinyújtjuk, szaggatjuk, amíg el nem fogy.

A pogikat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, megszórjuk a maradék sajttal, és már toljuk is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt készre sütjük.