Kávés-csokoládés tiramisu

Nem, egyáltalán nem feledkeztem el a blogról, csak volt egy telefonkábel szakadásunk, kicsit beteg is voltam, na és persze a filmes suli teljesen felborította az életemet. De azért persze továbbra is készülnek a finomságok, a képek sem maradtak el, úgyhogy lassan, de biztosan íródnak a bejegyzések.

Tiramisufüggőként megszállottan kutatom ezen olasz eredetű nasiság mindennemű variációját, ezért amikor Mautner Zsófinál megláttam egy újabb változatot, azonnali hatállyal ki kellett próbálnom. Jelentem, nem csalódtam, isteni finom!

Tiramisuról lévén szó, nem ezzel fogjuk megdönteni a leghosszabb ideig készülő nasi rekordját. Essünk is túl rajta gyorsan és hatékonyan, hogy minél előbb habzsolhassunk!

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk. A sárgáját kevés cukorral (hát, szóval, nekem sajnos sok sikeredett, de ez nem ártott a sütinek) habosra keverjük.

A tiramisunál fontos, hogy a mascarpone szoba hőmérsékletű legyen, így lehet könnyen és szépen dolgozni vele. Tehát a megfelelő állagú mascarponét egy nagy tálban jól kikeverjük.

12 dkg étcsokit vízgőz felett megolvasztunk, elvegyítjük a tojásos masszával, majd az egészet hozzáadjuk a mascarponéhoz, és hogy semmi sem maradjon ki, még a fehérjehabot is óvatosan belekeverjük. 

Egy tálkában a kávéhoz hozzáadjuk a jól megborított likőrt (csak hogy érezzük az ízét, ugye, mondom én masszív antialkoholistaként).

És már csak a rétegzésen kell túljutnunk és készen is vagyunk. Fogunk egy nagy tálat, vagy dobozt. Az aljára egy sor kávés likőrben megforgatott piskótát teszünk. Mehet rá a krém fele, majd ismét egy réteg piskóta, és aztán a krém másik fele. A tetejét jól megszórjuk kakaóporral, és mivel már úgyis mindegy, még a maradék felaprított csokoládét is elhelyezzük a tetején.

Egy éjszakára mehet a hűtőbe, másnap szeletet vágunk belőle, gondolatban elbúcsúzunk az ideális testsúlyunktól, és a bűnözés rögös, ámde édes útjára lépünk.