GasztroBaráth

Eperlekvárral álmodtam. Van, aki filmszínészekről álmodik (én alapvetően nem, de Benedict Cumberbatch azért erősen határeset), nekem ez jutott. És mivel az elvem az, hogy az álmainkat valóra kell váltanunk (és szépen haladok a bakancslistámon..), ezúttal sem az volt a kérdés, hogy megvalósítom-e,  hanem az, hogy a szép álom milyen formában fog manifesztizálódni. Sütiben ezúttal nem… Tovább »

Múlt hétről maradt még két kiló krumpli a spájzban. Sült krumplihoz nem volt kedvem, főételhez sem, valami nasit szerettem volna, de mivel szombaton kulturális örökségi sétára siettem, ezért csak olyan jöhetett szóba, ami nagyon gyorsan készen van. Ismét a Vidék íze c. újsághoz fordultam, és ismét nem csalódtam, gyorsan megtaláltam, amit kerestem: egy igazi nagymamás… Tovább »

Eltelt az első hét a filmes suliban. Izgalmas volt, nem kicsit fárasztó, túlzás nélkül mondom, hogy egy teljesen új világba csöppentem, amit még szoknom kell. Hihetetlen gyorsan akklimatizálódtam a nagy faluhoz: az első szőkenős mélygarázsi parkolás után (uramisten, hogy működik ez a rendszer, milyen kártya kell, hova, hol van a kijárat, hogyan jutok a felszínre,… Tovább »

Szakadó eső, szomorú idő, szürke hangulat. Megérkezett az ősz. Kinek hiányzott? Nekem nem, az biztos. Kizárólag gasztro szempontból nézve viszont nem is olyan rossz helyzet: mivel nincs sok értelme kimenni a házból, bevehetjük magunkat a konyhába, eljött a kísérletezések ideje. Pénteken szép szilvát találtam a zöldségesnél, bevásároltam belőle rendesen, és otthon elkezdtem töprengeni azon, vajh… Tovább »

A tegnapi nap időjárása minden volt, csak szép nem. Szakadt az eső, hideg is volt, akinek nem volt muszáj, biztosan nem ment ki a házból. Én a lábamat sem tettem ki. Olvastam, filmet néztem, neteztem. És persze sütöttem. Ilyen mocsok időben muszáj felmelegíteni kis lelkünket valami csokissal, igazam van? De nincs túl sok kedvünk a… Tovább »

Nagyon büszke vagyok magamra. Életemben először vezettem egyedül Pesten, úgy, hogy éjszaka jöttem haza, és minden rendben ment. Pedig belefutottam a pénteki csúcsba és az Erzsébet hídi lezárásba, de legmélyebb döbbenetemre egészen jól viseltem a megpróbáltatásokat, nem ijedtem meg, egyben bekormányoztam az autót a Blaha Lujza téri parkolóba. Nem vagyok reménytelen eset, úgy tűnik. A… Tovább »

Sajnos visszaszoktam a kávéra. Nem vagyok büszke rá, de valamivel ébren kell tartanom az agysejtjeimet. Pláne most, hogy jövő héten el fog kezdődni a suli, és hetente háromszor éjjel kell hazavezetnem Pestről. Vagány kislány vagyok, ugye? Boldogan mondanám, hogy igen, de sajnos a helyzet az, hogy eléggé aggódom (nem igazán vezettem még Pesten, pláne nem… Tovább »

Nem vagyok az a kimondott pizza fan. Nagyon ritkán élek a gyorséttermi élelem eme gyöngyszemével. Évente maximum egyszer-kétszer tör rám a pizzaéhség. És mivel nem vagyok egyszerű eset, kizárólag egy fajtát vagyok hajlandó magamhoz venni: ez pedig a hawai pizza. Miért pont az? Még gyerekkoromban valamelyik strandon ettem egy nagyon jót és azóta tart a… Tovább »

    Nem szép és nem jó. De nem is olyan rossz, mint amilyennek gondoltam. Kénytelen voltam szembenézni a csúnya ténnyel, hogy ha tényleg le akarok fogyni, akkor bizony vissza kell vennem a péksütiből. Amit ugye, imádok. Nem viselem jól, ha meg vagyok fosztva a nekem oly kedves étkektől, viszont felfogtam az agyammal, hogy a… Tovább »

Amikor az M&M szeletet készítettem, biztonsági okokból (praktikus közgazdász szemlélet: hátha nem sikerül elsőre és duplázni kell, ne akkor kelljen újra elrohannom a boltba) dupla adag M&M cukorkát vettem. Az a finomság szerencsére elsőre sikerült, így szegény cukorkás zacskó egyedül maradt a nagyvilágban a spájz polcán. Nagyon sajnáltam szegényt, ezért a lehető leggyorsabban szerettem volna… Tovább »