Bailey’s csokis parfé

Idén nyáron nagyon rákattantam a parféra: nem bonyolult, könnyen, gyorsan elkészíthető és  rengeteg variációs lehetősége van. Éppen azon töprengem, hogy kellene valamit kezdeni  a felbontott  Bailey’s -szel (én nem iszom alkoholt, tehát csakis nasi jöhetett szóba), és némi hezitálás után úgy döntöttem, legyen ismét parfé. Elkezdtem receptet keresni a neten, és gyorsan bele is szerettem ebbe. Gyorsított ütemben neki is álltam, tantiluszi kínok között kibírtam az éjszakai karantént és másnap pillanatok alatt elfogyott.

A csokit gőz felett megolvasztjuk. 

A tojások sárgáját habosra verjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Lassan hozzákeverjük a Baileys-t. Gőz fölött krémesre keverjük (néhány perc alatt megvan), de kis tűzön és óvatosan, hogy ne csapódjon ki a tojás. Ha készen van, kihűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük és óvatosan hozzákeverjük a Bailey’s krémhez (a kötelező kóstolás után konstatálhatjuk, hogy ez bizony nagyon finom, innen már nehéz lesz elrontani a finomságot).

És már csak rétegezni kell: egy püspökkenyérformát kibélelünk folcpackkal és minden hozzávalót kezünk ügyébe készítünk. A formába öntjük a krémes hab felét, majd a csoki egyik felét vékony csíkokban ráöntjük, majd jöhet a hab másik fele, és végül ismét csíkozott csoki. Ha megvagyunk, villát ragadunk, és átforgatjuk a masszát, így szép márványmintát kapunk.

A mi feladatunk véget ért, a hűtőn a sor: egy éjszaka pihi a mélyhűtőben, és már neki is eshetünk ennek a nagyon finom nasinak, amit sajnos képtelenség abbahagyni. Nem baj, majd letornázzuk. Éljen az édes bűnözés, vesszen az önsanyargatás!