Vatta süti

Gyermekkoromban imádtam a vattacukrot. Amikor strandra mentünk, azonnal megkerestük a vattacukor-árust, és ámulattal néztem azt a csodát, ahogy a néni/bácsi rátekeri a hurkapálcára azokat a hosszú cukorszálakat. És az íze! Na most ugyebár messze volt a haute cuisine-től, de hát nem azért szerettem, hanem azért, mert olyan ragadósan édes volt. Rengeteg ízben létezett, természetesen mindet végigpróbáltam. Az epres volt a kedvencem, nemcsak az íze miatt, hanem a szép rózsaszín színe miatt is.

Ezek után talán nem meglepő, hogy amikor rátaláltam erre a receptre, azonnal retrohangulatba kerültem, és máris vettem az irányt a konyha felé. Nem csalódtam, tényleg hasonlít az íze azokra a régi vattacukrokra, és az édességfaktor sem megvetendő..

Vatta süti

Nem semmi mennyiségű porcukor kell hozzá, ugye? De hát valamitől édesnek kell lennie, nem?

Fogjunk is hozzá. Az alaphoz a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk, a sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a pudingport. A tojásos masszához óvatosan hozzákeverjük a habot. Egy kisebb tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük (tűpróba!). 

A krémhez a vajat megpuhítjuk a mikróban, kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojássárgáját és a rumot is. Ezután jön a kemény meló, a tojások fehérjét gőz fölött keményre verjük a porcukorral (annyira nem tetszett ez a módszer, fárasztó és uncsi, de egyszer ki kellett próbálni..).

Ha a piskóta kihűlt, rákenjük először a vajas krémet, majd a tetejére halmozzuk a habot, végül fahéjjal megszórjuk. Egy éjszakára mehet a hűtőbe, másnap reggel felszeleteljük, és behabzsoljuk.