Tojáslikőr házilag

Megvan az a jó (vagy  rossz, nézőpont kérdése) szokásom, hogy jókat tudok nevetni saját magamon. Ezt a fényképezést pedig végigkuncogtam. Annyira nevetséges volt, hogy én, aki soha nem iszom alkoholt, és kizárólag sütiügyben fosztogatom a házi bárt, most házilag gyártok tojáslikőrt. Miért is vágtam bele a projektbe? Elsősorban kíváncsiságból – vajon sikerül-e?-, másodsorban pedig azért, mert ahogy haladok szépen lassan előrefelé gasztronómiai macskakövekből kirakott utamon, egyre inkább rákapok arra, hogy amit lehet, az házilag készítsek el – azért, mert amit én készítek, annak igenis lelke van, nem olyan műízű, mint a bolti.

Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy valamilyen likőrt kellene készítenem, aztán jött a véletlen, amiben nem hiszek. Az egyik sütihez tojáslikőrre volt szükségem, és ezzel sikerült kimerítenem az itthoni készletet. Éppen felírtam volna a hétvégi bevásárlólistámra a tojáslikőrt, amikor a facebookon megláttam, hogy Max konyhájában tojáslikőr készült. Azonnal eldöntöttem, hogy eljött a pillanat, készítsünk házi likőrt. A likőrt könnyen és gyorsan össze lehet állítani, 3 hétig kell érlelni (én persze naponta nézegettem, csodáltam őtojásságát), utána felhasználható. Azt hiszem, soha többet nem kerül fel a bevásárlólistára a tojáslikőr, mint olyan, inkább maradok a házi változatnál.

A vaníliarúd magjait kikaparjuk, beletesszük a tejbe a rúddal együtt. A cukor felével felforraljuk, majd kis lángon pár percig főzzük. Közben a cukor másik felét a tojássárgákkal fehéredésig keverjük. A vaníliarudat kihalásszuk a tejből, majd lassan, komótosan belecsorgatjuk a tojásos keveréket, folyamatos keverés mellett. Krémesre keverjük, hozzáadjuk a bort és a vodkát. És ennyi. Ki lehet bírni, ugye? Langyosra hűtjük, üvegekbe töltjük, jól lezárjuk (én naná, hogy nem jól zártam le, amikor először felráztam, az egész spejz úszott a tojáslikőrben, de hát ezt a tanulópénzt gondolom mindenki megfizeti), és sötét, hűvös helyre tesszük legalább 3 hétre, időnként felrázzuk (nem keverjük, csak ha James Bond beugrik hozzánk vacsira – ennek meg ugye zéróhoz konvergál az esélye). Aztán békésen vár a sorára a kicsike, amíg szükségünk lesz rá.