GasztroBaráth

Áfonyás sajttorta Megérkezett a nagy meleg, eljött a sütés nélküli sütik ideje. Már régen kacérkodom egy sajttorta elkészítésével, a problémám az volt, hogy nem szeretem a túl intenzív sajtízt, ezért olyan receptet keresek jó ideje, ami ugyan a klasszikus new yorki sajttortára (keksz alap, irgalmatlan mennyiségű Philadelphia krémsajt) hajaz, de mégis van benne valami olyan… Tovább »

“A” kakaós tekercs Szép adag kakaós tekercs, ugye? Nos, ez átmeneti állapot, holnapra valószínűleg morzsa sem marad belőle. Nagyon régen keresem már “a” kakaós tekercs receptet, úgy tűnik most megtaláltam: foszlós, nagyon csokis, pont jó! Naná, hogy Limarától származik a recept (ki mástól?). Annyira elégedett vagyok vele, hogy valószínűleg ki fogom próbálni a vajas tésztás… Tovább »

Együnk kalácsot! Ettünk, már el is fogyott. Na de nem én lennék, ha ennyi lenne a bejegyzés. A gasztronómia mellett a másik szenvedélyem a történelem, úgyhogy nekem sokszor egy fincsi étekről valami történelmi adalék is eszembe szokott jutni. A tegnap este sütött kalácsról a következő idézet jutott eszembe: “Nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot!” Na… Tovább »

Egyszerűen nagyszerű! avagy a tejbegríz dicsérete Jól néz ki a mai reggelim? Szerintem is! A reggelizési szokásaim nagyon uncsik: hétköznap barna kenyér felvágottal, paprikával, paradicsommal és teával. Csütörtök du sütök egy péksütit, azzal elvagyok hétvégén. Reggel elég nehezen mászok ki az ágyból (egy teljes emeletet kell lejönnöm, kész rémálom! – ennél már csak az rosszabb,… Tovább »

cirip, cirip Kinek ismerős a hely? Nos, nem vagyok gasztrosznob, de erre az étteremre bizony nagyon kíváncsi voltam! Sajnos, a családom sajnos nem vevő a gasztrotúrákra, egyedül pedig nem túl izgi étterembe menni, ezért eddig a Kistücsök nekem kimaradt. A másik nagy problémám az, hogy eddig a jogsim csak városon belül volt érvényes (vagyis Tatabánya-Tata… Tovább »

Balesetes cseresznyés pite A tegnapi napom tüzesre sikeredett. Tüzesen nézett le a nyári nap sugára a Baráth lányra, ezért a hűvös házban tartózkodott (szegény kutyus sétátalan már pár napja a meleg miatt, azzal kárpótolja magát, hogy ki sem lehet robbantani a hűvös házból) és olvasott. Ezen tevékenysége nagyban befolyásolta a sütisütés tervezett rendjét. A tegnapi… Tovább »

Kriminális briós Alapvetően nem vagyok oda a krimikért. Nem olvastam Agathe Christie-t, Maigret felügyelő is kimaradt. Sherlock Holmes az más! Okos, intelligens (beképzelt állat, drogfüggő), brilliáns! Imádom. Sajnos, amikor Londonban voltam, kimaradt a múzeuma (nem baj, majd legközelebb megnézem!). A tévésorozat – kizárólag Jeremy Brett-el!- nagy kedvencem. Robert Downey Jr. is nagyszerű volt Guy Ritchie… Tovább »

Önző pohárkrém Miért önző? Mert magamnak készítettem. Ugyanis a narancs-kávé kombinációt sem atyám, sem a húgom preferálja (=soha nem fogja megkóstolni). Azért a sógorom kapott kóstolót. De alapvetően tényleg a saját örömömre készítettem. Nálam ez mindig úgy történik, hogy felkelek, és az első gondolatom az, hogy nekem ma narancsos-kávés ízvilágú valamit kell készítenem. Aztán a… Tovább »

A kelt tészta dicsérete Dicsérni jöttem a kelt tésztát. Hát, nem is temetni. Mi lenne velünk kelt tészta nélkül? Lefogynánk, végre. Nézegetnénk magunkat a tükörben, örül a lelkünk, hogy milyen ügyesek vagyunk, kezdünk megfelelni a szépségideálnak (mindig kikészülök attól, hogy a média szerint csak az 50 kilós zörgőcsontú kis gebék az ideálok: ha én jól… Tovább »

Itt van, megjött Zsuzsi néni, ki a fagylaltját maga méri! Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés gasztronómiai pályafutásomban: az ELSŐ FAGYIM! Én sem vagyok különb másoknál: ha bejön a meleg, nyomatom a fagyit ezerrel. (kíméljenek meg az egészségguruk, első parancs: túlélés! – túl kell élni a meleget, bármi – akár egy fagyi- árán! – Jó… Tovább »